A jelentés elemzi a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás szerepét a Covid19-világjárvány által a kórházi ágazatban előidézett vagy súlyosbított nehézségek kezelésében. Azt is megvizsgálja, hogy kellett-e változtatni az országos szinten meglévő szociális párbeszéden és kollektív tárgyalási folyamatokon ahhoz, hogy ezeket az új kihívásokat kezelni tudják. A kutatásnak része volt egy szakirodalmi áttekintés, hogy kontextusba helyezze a kórházi ágazat strukturális jellemzőit, valamint az EU-27 területén és Norvégiában a válság kezelésére bevezetett szakpolitikai kezdeményezések elemzése. A megállapítások azt jelzik, hogy a szociális partnereket Európa-szerte változó mértékben és módokon vonták be a világjárványra adott válaszlépésekbe. A szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás meghatározó szerepet kapott néhány országban, máshol viszont a szociális partnerek bevonása alacsonyabb szintű volt. Bár a szociális párbeszéd intézményeiben és folyamataiban jelentős változás nem történt, az általuk tárgyalt témák köre túlmutatott a foglalkoztatás és a munkakörülmények hagyományos területein.
Key findings
Azokban az országokban, ahol a szociális partnerek közötti együttműködés hosszú múltra tekint vissza, a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás meghatározó szerepet játszott a Covid19-világjárvány által a kórházi ágazatban előidézett nehézségek némelyikének kezelésében. A szociális partnerek közötti tárgyalásoknak döntő jelentősége volt többek között az egészségügyi válság megoldásához szükséges munkaszervezési változtatások elfogadásában, valamint a pluszfinanszírozás és források sikeres felosztásában.
A Covid19-válság alatt a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás elengedhetetlennek bizonyult ahhoz, hogy megoldást találjanak a kórházi ágazatban felmerülő nehézségekre néhány olyan országban is, ahol ezeknek általában nincs kiemelkedő szerepe. Bulgáriában, Cipruson, Csehországban, Észtországban és Máltán például nagymértékben fellendült a szociális párbeszéd a kórházi ágazatban. Ezzel szemben a 2007–2008-as pénzügyi válság után az egészségügyi ágazatban alkalmazott megszorító intézkedések által leginkább érintett országokban – konkrétan Görögországban, Portugáliában és Spanyolországban –, amelyekben az egészségügyi ellátórendszer még nem heverte ki teljesen az említett időszakban történt létszámleépítéseket és a bérek befagyasztását, a kormányok a szociális partnerek bevonása nélkül hajtottak végre jogszabályokat, és utóbbiak az általános reagálás irányításában is csak korlátozott szerepet kaptak.
A világjárvány következtében a szociális partnerek részvétele a kórházi ágazatban túlnőtt a fizetés és a munkaidő hagyományos kérdéskörein. Mivel biztosítani kellett a kórházak munkaerő-kapacitását, ez gyakran szükségessé tette a bevonásukat a munkaszervezési gyakorlatok módosításába és a személyzet újraelosztásába, illetve más, a személyi állomány egészségének és biztonságának védelmére irányuló intézkedésekbe.
A világjárvány súlyosbította a meglévő létszámhiányt, és a járvány következményeként valószínűleg nagyobb lesz a nemzetközi verseny az egészségügyi dolgozók felvételéért. A szociális partnerek ebben az ágazatban egyre aggasztóbbnak találják a nagymértékű stressz és munkaterhelés potenciális hatását a személyzet megtartására, mivel ezek a tényezők gyakran együtt járnak az ágazat elhagyásának szándékával a munkavállalók részéről.
A megállapításokból kiderül, hogy ahol a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás meghatározó szerepet játszott a Covid19-világjárvány idején a kórházi ágazatban tapasztalt nehézségek kezelésében, ott a válaszlépéseket jobban és gyorsabban sikerült kidolgozni. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy a jól működő szociális párbeszéd és kollektív tárgyalás milyen döntő szerepet játszik egy erős kórházi ágazatban, és hogyan növelheti az EU felkészültségét a jövőben lehetséges egészségügyi válságokra.
The report contains the following lists of tables and figures.
List of tables
- Table 1: Distribution of social dialogue and collective bargaining practices, by type of social partner involvement and issues covered
- Table 2: Bargaining level of pay initiatives addressed in social dialogue and collective bargaining rounds
- Table 3: Summary of major developments in social dialogue and collective bargaining in the hospital sector during the COVID-19 pandemic in different industrial democracy clusters
List of figures
- Figure 1: Change in employment in the hospital sector (%), EU Member States, 2015–2020
- Figure 2: Share of hospital employment out of total employment (%), EU Member States and the United Kingdom, 2015 and 2020
- Figure 3: Breakdown of hospital doctors by gender (%), EU Member States and Norway, 2019
- Figure 4: Breakdown of hospital doctors by age (%), EU Member States and Norway, 2019
- Figure 5: Ratio of nurses and midwives to doctors in hospitals (full-time equivalents), EU Member States, Norway and the United Kingdom, 2019 or most recent data available
- Figure 6: Share of temporary employment in hospital sector and total employment (%), EU Member States, 2020
- Figure 7: Share of part-time employment in hospital sector and total employment (%), EU Member States, 2020
- Figure 8: Share of foreign-trained doctors in country (%), EU Member States, Norway and the United Kingdom, 2019
- Figure 9: Share of foreign-trained nurses in country (%), EU Member States, Norway and the United Kingdom, 2019
- Figure 10: Distribution of hospital beds (%), by type of ownership, EU Member States, 2019
- Figure 11: Remuneration of nurses and doctors (salary ratio to national average wage), EU Member States, Norway and the United Kingdom, 2019
- Figure 12: Wages of hospital nurses and specialists in selected central and eastern European countries, 2010–2019
- Figure 13: Wages of hospital nurses and specialists in Greece, Ireland, Italy, Portugal and Spain, 2010–2019
- Number of pages
-
52
- Reference nº
-
EF21030
- ISBN
-
978-92-897-2296-4
- Catalogue nº
-
TJ-05-22-381-EN-N
- DOI
-
10.2806/660968
- Permalink