Felnőtté válás: fiatalok a világjárvány utáni világban

A Covid19-világjárvány végére sok európai fiatal szembesült azzal, hogy kénytelen volt megváltoztatni a jövőre vonatkozó terveinek legalábbis egy részét – a tanulmányaikra és a szakmai pályafutásukra vonatkozó elképzeléseiket, valamint a lakhatási körülményeiket és a családalapítást illető terveiket. Az európai munkaerőpiac továbbra is erős, és a kedvező gazdasági feltételek hozzájárultak ahhoz, hogy a fiatalok foglalkoztatási rátája magasabb legyen, mint az elmúlt 15 évben bármikor. A lakhatás és a megélhetési költségek tekintetében azonban nőtt a fiatalok terveire nehezedő nyomás, és továbbra is fennállnak a fiatalok mentális jóllétével kapcsolatos aggodalmak. Ez a jelentés mélyreható áttekintést nyújt a fiatalok világjárvány utáni életéről, különös tekintettel a jövőre vonatkozó terveikre és azokra a körülményekre, amelyek akadályozhatják vagy segíthetik azok megvalósítását.

Szakpolitikai háttér

A világjárvány idején a szakpolitika középpontjában a vállalkozások túlélésének elősegítése állt, de az uniós intézmények gyorsan fokozták a fiatalok foglalkoztatásának támogatását is, bevezetve a megerősített ifjúsági garanciát, amely a program által megcélzott személyek korhatárát 25 évről 29 évre emelte. A jelentés ismerteti az elért eredményeket és a program végrehajtása során tapasztalt kihívásokat, kiemelve a megerősített ifjúsági garancia további támogatásának fontosságát. Erre különösen azért van szükség, mert a fiatalokkal kapcsolatos foglalkoztatási intézkedések némileg alulreprezentáltak voltak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz által támogatott intézkedések között.

Főbb megállapítások

• A fiatalok foglalkoztatási rátája az EU-ban magasabb, mint 2007 óta bármikor, a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) aránya pedig történelmileg alacsony. Ezenkívül a NEET-fiatalok körében az elbátortalanított munkavállalók aránya az eddig regisztrált legalacsonyabb szinten van.
   
• A munkahelyek minősége javulásának jelei mutatkoznak a fiatalok számára: kevesebb a nem önként vállalt, határozott idejű szerződés, nagyobb az állásbiztonság érzése, valamint megfelelőbb a munka és a magánélet közötti egyensúly, mint a világjárvány éveiben.
   
• A fiatalok azonban kevésbé elégedettek az állásukkal, mint az idősebb korosztályok, és nagyobb munkahelyi autonómiát szeretnének. A fiatalok közel fele egy éven belül szeretne munkahelyet váltani, és ez az arány magasabb azok körében, akik egyáltalán nem tudnak otthonról dolgozni, illetve akik bizonytalan munkaszerződéssel rendelkeznek.
   
• A legtöbb fiatal képzési vagy továbbtanulási lehetőségeket keres. A szakmai gyakorlat során szerzett tapasztalat gyakori az EU-ban. Megállapítást nyert azonban, hogy az egyenlőtlenségek – például a nemek közötti egyenlőtlenség – hatással vannak a szakmai gyakorlat minőségére.
   
• A fiatalok függetlenedésének legfőbb akadályai közé tartoznak a lakhatási nehézségek. Az anyagilag kevésbé jó helyzetben lévő fiatalok kisebb valószínűséggel tudnak elköltözni a szülői házból, ami viszont anyagi terheket róhat a háztartásra. Ennek eredményeként a szüleikkel élő fiatalok esetében a legvalószínűbb, hogy megélhetési nehézségekkel küzdenek.
   
• A fiatalok törekvései és konkrét tervei közötti eltérések különösen gyakoriak a lakhatást illetően. Egyre több fiatal szeretne lakást vásárolni, de abban a helyzetben találják magukat, hogy tartósan albérletben élnek.  Ezen túlmenően ez a jelentés megállapította, hogy a szülői házból való elköltözésre irányuló beteljesületlen törekvések nagyobb valószínűséggel járnak együtt a társadalomból való kirekesztettség érzésével.
   
• A világjárvány idején a fiatalok a mentális jóllét szokatlanul alacsony szintjéről számoltak be. 2023-ra javult a fiatalok mentális jólléte. Ez a javulás azonban kisebb mértékű volt, mint a 30 év felettiek körében. A kutatás megállapította továbbá, hogy a törekvések és a konkrét tervek közötti eltérés – különösen ami a munkaerőpiaci elhelyezkedést illeti – a fiatalok körében a depresszió magasabb kockázatával jár együtt.
   
• EU-szerte a fiatal válaszadók 40%-a költözne szívesen külföldre a következő három évben, ha megtehetné, és közel egynegyedük tervezi ezt. Az egyes országok között azonban nagy különbségek mutatkoznak.
   
• Sok fiatal tervezi, hogy hamarosan saját családot alapít: a 35 év alattiak több mint fele három éven belül szeretne összeköltözni partnerével, míg körülbelül egyharmaduk szeretne megházasodni, és hasonló arányban szeretnének gyermeket vállalni. A magasabb jövedelem és a szülőkkel való együttélés nagyobb valószínűséggel jár együtt azzal, hogy a fiatalok hamarosan gyermeket terveznek vállalni. Ezzel szemben az LMBTQ+ fiatalok és a depresszió kockázatának kitett fiatalok esetében nagyobb a valószínűsége a gyermekvállalási szándék és a konkrét tervek közötti összhang hiányának.
   
• Ami a megerősített ifjúsági garancia terén elért eredményeket illeti, a fiatalok jelenlegi magas foglalkoztatási rátája miatt kisebb az aktív munkaerőpiaci politikákra nehezedő nyomás, ami a késleltetés általános érzetét eredményezi. Számos dél-európai országban azonban még mindig magas a NEET-fiatalok aránya, valamint jelentősek a regionális különbségek, és ezek az országok aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a program képes-e eredményeket elérni a leghátrányosabb helyzetű régiókban.
   
• Sok országban a fiatal anyák nagyobb valószínűséggel tartoznak a NEET-fiatalok közé, mint a fiatal férfiak, és jelenleg a családi kötelezettségek jelentik a NEET-fiatallá válás legjelentősebb okát. Ritkák azonban a kifejezetten a fiatal anyákat vagy általánosabb értelemben a fiatal nőket célzó uniós szakpolitikai intézkedések.

Szakpolitikai iránymutatások

• Kulcsfontosságú a megerősített ifjúsági garancia végrehajtásának folytatódó támogatása, különös tekintettel az arra vonatkozó bizonyítékokra, hogy a fiatalokat érintő szakpolitikák a munkaerőpiaci integrációval szemben aránytalanul nagy hangsúlyt fektettek a formális oktatásra.
   
• Előfordulhat, hogy kiemeltebb figyelmet kell fordítani a NEET-fiatalok arányának nemi dimenziójára, mivel jelenleg számos országban a fiatal anyák alkotják a legnagyobb valószínűséggel NEET-fiatalok csoportját.
   
• Az ifjúsági garancia végrehajtására irányuló korábbi erőfeszítések célja az egyes országok azon képességeinek bővítése volt, hogy megszólítsák a fiatalokat és javítsák a megfelelő szolgáltatással való összepárosításuk keretét, továbbá szükség esetén új szolgáltatásokat hozzanak létre. A jelenlegi erőfeszítések további célja, hogy nyomon kövessék a szolgáltatásoknak a fiatalok igényeihez való igazítását, erősebb részvételi megközelítés mellett. A nemzeti és regionális stratégiáknak a társadalomtól elfordult és kiszolgáltatott fiatalokra kell összpontosítaniuk, különösen az alacsonyabb fokú urbanizáció és a környékükön jelentkező nélkülözés összefüggésében, valamint a szükséges erőforrások és információk biztosítására az intézmények és partnereik számára. A jelentés példákat mutat be jó gyakorlatokra többek között Belgiumból, Bulgáriából, Finnországból és Spanyolországból.
   
• Az ifjúsági foglalkoztatási politika középpontjában a tisztességes munkának kell állnia. A magas megélhetési és lakhatási költségek miatt a munkaerőpiac továbbra is bizonytalan és tisztességtelen a fiatal generáció számára. Álláshelyek ugyan rendelkezésre állnak, de sok közülük nem vonzó, rosszul fizetett, és nem képes tisztességes megélhetést biztosítani a fiataloknak.
   
• Bár a megerősített ifjúsági garancia elsősorban gazdasági/foglalkoztatási politikának tekinthető, sikere szorosan kapcsolódik a család, a lakhatás és a gyermekgondozás szakpolitikai területeihez, a nemek közötti és interszekcionális megkülönböztetés elleni intézkedésekhez, valamint az Európai Bizottság 2023-as mentális egészségügyi stratégiájával való szinergiákhoz.