Nyugdíj
Az elmúlt években Európában a fizetett munkából rendszerint a 65. életév betöltésekor vagy gyakran korábban vonultak nyugdíjba. A nyugdíjba vonulási életkor eltérő az uniós tagállamokban, és egyre inkább kitolódik.
Mivel a demográfiai robbanás (baby boom) idején született generáció vonul nyugdíjba, több munkavállaló válik nyugdíjassá, mint ahányan belépnek a munkaerőpiacra. Európában nő az átlagéletkor és csökken a születések száma, ezért az uniós szakpolitika prioritásként kezeli az európaiak arra ösztönzését, hogy hosszabb ideig maradjanak munkaviszonyban annak érdekében, hogy biztosított legyen a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága és a megfelelő szociális védelem. Az utóbbi években néhány tagállam megemelte a törvényes nyugdíjkorhatárt (Írországban például 2028-ra elérik a 68 évet, Németországban 2031-re a 67 évet), és keresik azokat a módokat, hogy hogyan lehet ösztönözni a munkavállalókat állásuk hosszabb ideig való betöltésére. Több idősebb munkavállaló is egyre inkább tovább szeretne dolgozni.
Az Európai Bizottság 2012. évi nyugdíjakról szóló fehér könyve olyan keret létrehozására irányuló kezdeményezéseket javasol, amely lehetővé teszi az arra képes idősebb munkavállalóknak a munkavégzés folytatását és azt, hogy többet tegyenek félre nyugdíjas korukra. Felszólítja továbbá a tagállamokat a férfiakra és a nőkre vonatkozó törvényes nyugdíjkorhatárok közötti eltérések mérséklésére, és az indokolatlan kötelező nyugdíjkorhatár felülvizsgálatára. A Bizottság felülvizsgálta továbbá a különlegesen fáradságos vagy veszélyes munkát végzőkre vonatkozó nyugdíjszabályozást Európában, megvitatta a folyamatban lévő reformokat és helyes gyakorlatokat az uniós tagállamoknak szóló ajánlásokkal.
Az évek során az Eurofound elemezte az uniós országokban a nyugdíjjal kapcsolatos témákat. A kutatás megvizsgálta a korai és a fokozatos nyugdíjazást, a munka és a részleges nyugdíjazás kombinációjára vonatkozó lehetőségeket, a nyugdíjazást követő munkavállalást, a nyugdíj melletti önkénteskedést és a nyugdíjak kérdését. Az utóbbi években a kutatás középpontjában a jelenlegi nyugdíjkorhatáron túlra kiterjesztett munkavállalás, valamint a munkára vonatkozó preferenciák, a jövedelem és az életminőség kérdései álltak.
Az Eurofound harmadik európai életminőség-felméréséből származó megállapítások elemzése az idősebb munkavállalók munkaidőre vonatkozó preferenciáit kutatja. Megállapítja, hogy az 50 éves vagy idősebb munkavállalók szinte fele kevesebb órában szeretne dolgozni, figyelembe véve pénzügyi szükségleteiket. A nyugdíjazottak jelentős hányada jelenleg nem végez fizetett munkát, de valójában legalább heti néhány órában dolgozni szeretne. A kutatás azt is megvizsgálta, hogy a karrier közepére időzített felülvizsgálatokhogyan segíthetnek tisztázni a munkavállalók számára a későbbi nyugdíjkorhatárig való munkavállalási lehetőségeket.
Jelenleg az idősebb munkavállalók gyakran a törvényes nyugdíjkorhatár elérése előtt elhagyják munkahelyüket egészségügyi problémák, fogyatékosság vagy gondozási kötelezettségek miatt. Sokan egyszerűen csak kevesebbet szeretnének dolgozni, és a munkaidőt jobban hozzáigazítani a preferenciáikhoz. A hosszabb ideig tartó munkavállalás motiválásának és lehetővé tételének egyik módja a munkaidejük csökkentésének előmozdítása, részleges nyugdíjjal vagy juttatással ellensúlyozva a jövedelemkiesést. Az Eurofound egyik tanulmánya vizsgálja az ilyen részlegesnyugdíj-rendszerek hatását.
Sok országban az idősek a nyugdíjkorhatár elérését követően is fizetett munkát végeznek. Az Eurofound uniós nyugdíjba vonulás utáni munkavállalásból származó jövedelemre vonatkozó tanulmánya vizsgálja a nyugdíjasok fizetett álláslehetőségek keresésére irányuló motivációit, és foglalkoztatási lehetőségeiket. Feltárja a nyugdíjasokat célzó munkaerő-felvételi és -megtartási vállalati stratégiákat, és rámutat a fizetett munkát végezni kívánó idősebbek dilemmáira és a számukra elérhető előnyökre. Vizsgálja továbbá azt is, hogy a nyugdíjba vonulás utáni munkavállalás milyen mértékben kapcsolódik a megfelelő jövedelemhez a nyugdíjas népesség körében.
Sok nyugdíjba vonult ember számára a nyugdíj jelenti a fő bevételi forrást. A nyugdíjrendszerek reformja az elmúlt években az állami nyugdíjak fenntarthatóságára összpontosított, és a tényleges nyugdíjkorhatár növelésére. Az Eurofound szociális partnerek uniós nyugdíjreformba való bevonására vonatkozó tanulmánya vizsgálja a gazdasági és pénzügyi válságra válaszul bevezetett reformokat, és kiemeli a szociális partnerek e reformokban 2008. óta betöltött szerepét.
Európa idősödő lakosságára tekintettel az idősebbek társadalmi befogadása és az önkéntes munka idősek közötti népszerűsítésére irányuló stratégiák jelenleg az EU szakpolitikai menetrendjének fontos kérdései. Az uniós idős önkéntesekre vonatkozó tanulmány az önkéntesség minden szempontjából bemutatja a helyes gyakorlatot, és a társadalmi befogadással való kapcsolatát. Áttekinti a munkavállalásból a nyugdíjazásba való átmenet alatti önkénteskedés elterjesztésére irányuló intézkedéseket.
A legtöbb tagállamban a nők a férfiaknál korábban mennek nyugdíjba, részben azért, mert férfipartnerüknél több időt töltenek gyermekeik nevelésével. A következő években azonban ez is megváltozhat a nyugdíjkorhatár legtöbb országban tervezett emelésével. Az Eurofound megvizsgálta az idősebb európai női munkavállalók helyzetét, és a munkaerőpiaci részvételük növelésének fenntartására irányuló kezdeményezéseket, a korai nyugdíjazással szemben.