A munkaerőhiány kezelésére irányuló intézkedések: Tanulságok a szakpolitika jövőbeli alakításához

Az EU-ban a munkaerőhiány számos ágazatban korlátozza a termelést és a szolgáltatások nyújtását, és a megfelelő tehetségek bevonzása különösen nehéz például Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Hollandiában és Németországban. Mivel a munkaerőhiány okai ágazatonként, foglalkozásonként és régiónként eltérőek, a kezelésükhöz is különféle válaszintézkedésekre van szükség, kezdve a készségek fejlesztésétől, bizonyos ágazatok és foglalkozások vonzóbbá tételétől és a kihasználatlan munkaerő aktiválásától a kereslet és a kínálat jobb összehangolásáig – A megállapítások megerősítik, hogy a munkaerőhiány kezelése nem csak a készségekről szól.

A munkaerőhiány különösen gyakori a nehéz munkakörülményekkel jellemezhető ágazatokban, például az egészségügyben és a tartós ápolás-gondozás területén. A beruházások alacsony szintje, valamint a világjárvány hatása és a nemek szerint szegregált munkaerőpiac mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nincs elegendő egészségügyi és a tartós ápolás-gondozás területén dolgozó munkavállaló egy olyan ágazatban, amelyben az EU népességének és munkaerejének elöregedése az elkövetkező években várhatóan tovább fogja súlyosbítani ezeket a nehézségeket.

Az egészségügyi és a tartós ápolási-gondozási ágazatban tapasztalható munkaerőhiány kezelésére irányuló számos intézkedés a bérekre és a munkakörülményekre összpontosít. Míg egyes közép- és kelet-európai országokban az alacsony bérek problémájának kezelésére irányuló kezdeményezések segítettek csökkenteni a külföldi munkavállalást fontolgatók számát, a kizárólag a fizetésre való összpontosítás gyakran nem elegendő olyan egyéb, az életminőséget befolyásoló tényezők nélkül, amelyek vonzóbbá teszik a munkát: ilyen például az oktatási infrastruktúra, a munkaidővel kapcsolatos nagyobb autonómia, a képzésekhez való hozzáférés és a szakmai előmenetel lehetősége, valamint az érdemi munka.

A meglévő munkaerő felhasználására irányuló intézkedések különösen fontosak az IKT, valamint a zöld és digitális kettős átállás összefüggésében, ahol a munkaerőhiány legjelentősebb oka a készségigények és a készségkínálat közötti összhang hiánya. A gyors technológiai fejlődés és a gazdaság zöldítésével járó jövőbeli készségigények azonosításának egyre növekvő szükségessége miatt a kormányok, a szociális partnerek és a képzési szolgáltatók közös erőfeszítései alapvető szerepet fognak játszani a meglévő készségigények azonosítása és a jövőbeli igények előrejelzése terén. A készségek 2023-as európai éve fontos lehetőséget biztosít arra, hogy Európa-szerte előmozdítsuk a képzésbe történő hatékony és inkluzív beruházásokat.

A munkaerőpiacon kihasználatlan csoportokat célzó intézkedéseknek holisztikus támogatást kell nyújtaniuk a munkaerőpiaci részvételt akadályozó tényezők – például az egészségügyi problémák és a megfizethető ellátáshoz való hozzáférés hiánya –, valamint a képzés és a szakmai tapasztalat iránti igények kezeléséhez. Ehhez a szociális partnerek és más érintett szervek szoros együttműködésére van szükség az olyan szélesebb körű intézkedések terén, mint a munka és a magánélet közötti egyensúllyal foglalkozó szakpolitikák, valamint az adókedvezmények és a juttatási ösztönzők.