Minimálbérek 2024-ben: éves áttekintés

A minimálbérek védik a munkavállalókat az indokolatlanul alacsony bérektől, és egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak a vállalatok számára. Valamennyi uniós tagállamban és Norvégiában is bevezették a minimálbért, bár különböző formákban. A 27 tagállam közül 2 rendelkezik nemzeti minimálbérrel, amelynek (az egy vagy néha több) mértéke határozza meg az alapbérszintet. Emellett a kollektív megállapodásokat használják a fizetések további szabályozására, melynek során általában a nemzeti minimálbér feletti mértékeket állapítanak meg. A fennmaradó öt tagállamban és Norvégiában a minimálbéreket ágazati szintű kollektív megállapodásokban rögzítik, amelyek ezekben az országokban a munkavállalók nagy részére vonatkoznak. Az éves áttekintés 2024. évi változata naprakész információkat nyújt a minimálbér alakulásával kapcsolatban, részletezi a minimálbér megállapításának módját, valamint azt, hogy milyen kritériumokat használtak a kiigazításukhoz, valamint feltérképezi az uniós szintű politika hatását a minimálbérek megállapítására.

Szakpolitikai háttér

A nemzeti kormányok és – a nemzeti hagyományoktól és gyakorlatoktól függően – a szociális partnerek továbbra is a munkabérek és a díjazás szabályozását végző legfontosabb szereplők. A minimálbérről szóló, 2022 októberében elfogadott uniós irányelv célja az életszínvonal javítása a felfelé irányuló konvergencia elérése, valamint a dolgozói szegénység, a bérkülönbségek és a nemek közötti bérszakadék csökkentése érdekében. Célja továbbá, hogy a minimálbérek megfelelő szintjének megállapítása és a munkavállalók minimálbér nyújtotta védelemhez való hozzáférésének biztosítása érdekében létrehozzon egy olyan keretrendszert, amelyen belül a nemzeti szereplők megtartják a bérmegállapítás és a végrehajtás módozatainak megválasztásával, valamint a minimálbérek szintjének megállapításával kapcsolatos előjogukat. A tagállamoknak 2024 novemberéig át kell ültetniük az irányelvet a nemzeti jogukba, és e cikk szövegezésének időpontjában már számos országban sor került a szükséges jogszabályi változtatások és egyéb intézkedések értékelésére és előkészítésére.

Főbb megállapítások

• A 2024-re vonatkozó nemzeti minimálbérek jelentősen emelkedtek, és – az infláció számításához használt mérőszámtól függően – ez a legtöbb országban a minimálbérek reálértékének növekedéséhez vezetett. Ennek következtében a minimálbért kereső munkavállalók vásárlóerejének 2021 és 2023 között számos országban tapasztalt csökkenése megfordult, mivel a reálértéken számított minimálbérek csaknem minden országban növekedtek 2020 és 2024 között.
   
• A nemzeti minimálbérrel nem rendelkező országokban a legutóbbi tárgyalási fordulókban (az alacsonyan fizetett álláshelyek mintájában) kevesebb esetben emelkedett a munkabérek reálértéke, és a vásárlóerőnek a Covid19-világjárvány kezdete óta bekövetkezett csökkenése nem minden esetben fordult meg.
   
• 2022-ben az uniós tagállamokban a minimálbért keresők átlagosan 23%-a számolt be megélhetési nehézségekről, ami 10 százalékponttal magasabb, mint más munkavállalók esetében. Az EU-ban a minimálbért kereső munkavállalók 10%-a számolt be arról, hogy nehézséget okoz számukra az otthonuk melegen tartása (a többi munkavállaló esetében ez az arány 6% volt). Az országonkénti különbségek szembetűnőek; a megélhetési nehézségekkel küzdők listáját a görögországi minimálbért kereső munkavállalók vezetik, 80%-kal.
   
• A minimálbért keresők viszonylag széles körben elszórtan helyezkednek el a háztartások rendelkezésére álló jövedelem teljes eloszlásában: a minimálbért kereső munkavállalók mintegy kétharmada a jövedelemeloszlás középső vagy alsó részébe tartozó háztartásokban él, de az alsó jövedelmi decilisben a legszegényebb háztartások között alulreprezentáltak.
   
• A minimálbérek megfelelőségét a 2022-ben egyszemélyes háztartásban élő, minimálbért kereső munkavállalók által tapasztalt pénzügyi nehézségek vizsgálatával lehet leginkább megállapítani. A minimálbért keresők szinte minden országban nagyobb valószínűséggel küzdenek megélhetési nehézségekkel, mint jobban fizetett társaik: 28%-uk szembesül ilyen nehézségekkel, szemben az egyes országokban mért 14%-os átlaggal. Az ilyen nehézségek mértéke országonként nagyon eltérő, és úgy tűnik, hogy meglehetősen összefügg a gazdasági fejlettség általános szintjével (amelyet az átlagos jövedelmi szintek tükröznek).
   
• A minimálbéreknek az átlag- vagy mediánbérek bizonyos százalékához való kötése, ahogyan azt az irányelv javasolja, folytatódik, és egyre több ország alkalmazza ezt a gyakorlatot.
   
• Az ilyen referenciaértékek használata minden bizonnyal szerepet játszott a 2024-ben tapasztalt nagymértékű emelkedésben. Míg azonban számos országban jelenleg ilyen strukturális emelési folyamatok zajlanak, a 2024-es adómértékek meghatározásakor 2023-ban kevesebb figyelmet fordítottak más kritériumokra. Különösen nem volt széles körben elterjedt annak a vizsgálata, hogy a mértékek abszolút értelemben véve megfelelőek-e a tisztességes életszínvonal biztosításához.
   
• A 2024. évi nemzeti minimálbér mértékének megállapításakor a leggyakrabban figyelembe vett kritérium az inflációs ráta volt, amelyet 14 országban alkalmaztak, ezt követte az országspecifikus kritériumok széles köre 10 országban, míg 8, nemzeti minimálbérrel rendelkező tagállam a minimálbérek mértékének megállapításához a bérhez viszonyított célértékek valamilyen formáját alkalmazta. Ritkábban vették figyelembe a bérszintű vagy a fejlődéssel kapcsolatos kritériumok más formáit: a bruttó hazai termék és a munkanélküliség alakulását (minden esetben 6 ország), a munkatermelékenység szintjét és/vagy alakulását (5 ország) és a foglalkoztatottságot (4 ország).

Szakpolitikai iránymutatások

• Miközben egyre több tagállam törekszik arra, hogy a minimálbéreket az átlag- vagy mediánbérekhez képest növelje, és ezáltal fokozza annak „méltányossági” dimenzióját, fontos továbbgondolni és elemezni, hogy az ilyen intézkedések biztosítják-e a „tisztességes életszínvonalat”, mint a megfelelőség értékelésének további dimenzióját.
   
• A minimálbérnek az átlag- vagy mediánbérek bizonyos százalékára való emelésének technikai megvalósítása viszonylag egyszerű, és az ilyen emelés pragmatikus első lépésnek tekinthető a minimálbérek emelése és a méltányosság javítása felé. Elemzésük és megfelelőségük biztosítása összetettebb feladat, amelyhez figyelembe kell venni az adott tagállamban az abszolút megélhetési költségeket – például az alacsony keresetűek tipikus fogyasztási kosara alapján –, valamint a munkatermelékenység hosszú távú alakulását is. A nemzeti béreket megállapító szervezetek, beleértve a kormányokat, a szociális partnereket és a szakértői bizottságokat, szabadon megvitathatják, hogy az adott ország körülményeire tekintettel melyik a legmegfelelőbb megközelítés annak meghatározására, hogy mi tekinthető megfelelőnek, és hogy sikerült-e azt már elérni.