Ugrás a tartalomra
Abstract

Ez a jelentés a munkaképes korú személyeknek folyósított munkanélküli ellátás és minimumjövedelem témáját tárgyalja. A kevés ideje foglalkoztatásban lévő vagy eddig nem foglalkoztatott személyek (főleg a fiatalok), az önfoglalkoztatók, az atipikus munkaszerződéssel foglalkoztatottak és a tartósan munkanélküliek gyakran nem jogosultak magasabb szintű munkanélküli ellátásra, illetve egyáltalán nem jogosultak munkanélküli ellátásra. Egyetlen olyan tagállam sincsen, ahol a minimumjövedelemre jogosultak több mint 80%-a részesül ilyen ellátásban. A nem elegendő jövedelem veszélyének kitett támogatottak közé tartoznak a magas lakhatási költségekkel jellemezhető területeken a szociális lakhatáshoz hozzá nem férők, a legutóbbi munkájukért alacsony fizetést kapott munkanélküliek, valamint a tartósan munkanélküliek. A jelentés vizsgálja továbbá a kérelmek elutasításának (gyakran a kérelmek mintegy 30%-át elutasítják), a kérelmezési folyamatok digitalizálásának (leggyakrabban a munkanélküli ellátások esetében), a gazdasági aktivitás követelményeinek (jellemzően az ellátásban részesülők 1–6%-át súlytják szankcióval évente az aktivitási követelmények be nem tartása miatt) és a szolgáltatási jogosultságoknak a tárgykörét.

Key messages

  • A szociális ellátásoknak köszönhetően az EU-ban a felére csökkent a szegénység veszélyének kitett személyek száma; a 16–64 évesek körében 31%-ról 15,5%-ra csökkent az arány. A nők nagyobb mértékben függenek a minimumjövedelemtől, és bár a munkanélküli ellátásban részesülők gyakrabban férfiak, az elmúlt évtizedben legalább négy tagállamban a nők kerültek többségbe.
     
  • Az EU-ban a munkanélküliek mintegy kétharmada nem kap ellátást, gyakran azért, mert az előírtnál rövidebb ideig álltak foglalkoztatásban, vagy mert az ellátásuk már lejárt. Az ellátás előtt a szegénység veszélyének kitettek több mint fele (54%) nem részesül olyan pénzügyi támogatásban, mint például a minimumjövedelem, a fogyatékossági támogatás vagy a munkanélküli ellátás.
     
  • Egyetlen olyan tagállam sincsen, ahol a minimumjövedelemre jogosultak több mint 80%-a részesül ilyen ellátásban. Ezen túlmenően egyetlen tagállam sem nyújt visszamenőleges kompenzációt az ellátás igénybevételének elmulasztása esetén, és a kérelmek legalább 10%-át elutasítják, ami rávilágít az eredménytelenség és a hatékonytalanság problémájára.
     
  • A minimumjövedelem és a munkanélküli ellátás megfelelősége az összeg, az egyéb pénzbeli és természetbeni jogosultságok és az emberek különböző szükségletei szerint változik. A nem elegendő jövedelem veszélyének kitett támogatottak közé tartoznak az egészségügyi problémákkal vagy fogyatékossággal élők, az egyedülálló szülők, a nagyobb háztartások, a magas lakhatási költségekkel szembesülők és a tartósan munkanélküliek.
     
  • A minimumjövedelem és – gyakrabban – a munkanélküli ellátás három tagállam kivételével általában online kérelmezhető. Bár a digitális kérelmezés által javul a hozzáférés mértéke, egyúttal egyenlőtlenségek is kialakulhatnak azok között, akik ezt megtehetik, és akik ezt nem tehetik meg, továbbá csökkenhet a személyes támogatási lehetőségek száma. 

Executive summary

A szociális védelem számos pénzbeli és természetbeni jogosultságot foglal magában. Ez a jelentés a munkaképes korú személyeknek folyósított munkanélküli ellátás és minimumjövedelem témáját tárgyalja. Ezek közé tartoznak az alacsonyabb szintű munkanélküli ellátások abban a 12 tagállamban, ahol vannak ilyenek, azon személyek számára, akiknek folyósított magasabb szintű támogatások megszűntek, vagy akik nem tudnak hozzáférni azokhoz. Ezek az ellátások ellensúlyozzák a munkanélküliség miatti jövedelemcsökkenést, és megakadályozzák, hogy a jövedelem egy bizonyos szint alá essen. A jelentés feltérképezi a lefedettségben mutatkozó hiányosságokat, valamint a kihasználatlanság és az elégtelenség problémáját, valamint azt, hogy ezek az ellátások hogyan kapcsolódnak a jogosultságokhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. A jelentés tárgyalja a digitális kérelmezési eljárásoknak, a kérelmek elutasításának, a támogatottakat a munkába állástól vagy képzéstől eltántorító pénzügyi ösztönzőknek, valamint a támogatottak jellemzőinek a témaköreit.
 

Szakpolitikai háttér

Az Európai Unióról szóló szerződés megerősíti a tagállamok elkötelezettségét az Európai Szociális Chartában meghatározott alapvető szociális jogok mellett, beleértve a szociális biztonság javítását, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelmet. A szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó 2021. évi cselekvési terv 2030-ig elérendő céljai között szerepel, hogy „[t]a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számát legalább 15 millióval csökkenteni kell”, és „a 20–64 éves népesség legalább 78%-ának foglalkoztatottnak kell lennie”. A munkavállalók és az önfoglalkoztatók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló 2019. évi tanácsi ajánlás szerint a tagállamoknak minden munkavállaló és önfoglalkoztató számára megfelelő szociális védelemhez való hozzáférést kellene biztosítani. Az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről szóló, 2023. évi ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy korszerűsítsék a minimumjövedelem-rendszereket. Az uniós szociális védelem és jóléti állam jövőjével foglalkozó 2021. évi magas szintű munkacsoport kiemeli a pénzbeli juttatások és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés közötti kapcsolatot, és a szociális beruházási megközelítés mellett érvel.
 

Főbb megállapítások

  • A szociális ellátásoknak köszönhetően az EU-ban a felére, 31%-ról (adózás után és juttatások nélkül) 15,5%-ra (adózás és juttatások után) csökkent a szegénység veszélyének kitett, 16–64 éves korú személyek száma.
     
  • Összességében a munkanélküliek mintegy kétharmada – 4 tagállamban a munkanélküliek kevesebb mint fele, 16 tagállamban pedig legalább háromnegyede – nem részesül ellátásban vagy támogatásban. A kevés ideje foglalkoztatásban lévő vagy eddig nem foglalkoztatott személyek (főleg a fiatalok), az önfoglalkoztatók, az atipikus munkaszerződéssel foglalkoztatottak és a tartósan munkanélküliek gyakran nem jogosultak magasabb szintű munkanélküli ellátásra, illetve egyáltalán nem jogosultak munkanélküli ellátásra.
     
  • A magasabb szintű munkanélküli ellátások esetében az előírt járulékfizetési időszakok a hat tagállamban érvényben lévő legfeljebb hat hónaptól a három tagállamban érvényben lévő legfeljebb két évig terjednek. Az ellátás minimális időtartama két év járulékfizetést követően legfeljebb öt hónap (8 tagállamban) és legalább kilenc hónap (10 tagállamban) között mozog.
     
  • A minimumjövedelem hiányával szembesülő csoportok közé tartoznak az alacsony jövedelmű vagy a jogosultsági küszöbértéket meghaladó vagyonnal rendelkező háztartások (megnőtt értékű otthonok), a külföldiek csoportjai (ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, munkát kereső uniós polgárok) és a hajléktalanok.
     
  • Egyetlen olyan tagállam sincsen, ahol a minimumjövedelemre jogosultak több mint 80%-a részesül ilyen ellátásban. Úgy tűnik, hogy a magasabb szintű munkanélküliségi rendszerek esetében a kihasználatlanság kevésbé súlyos szintű.
     
  • A hatóságoknak a túlfizetések visszafogására irányuló proaktív megközelítése ellentétben áll az olyan, ellátásban nem részesülők azonosítására irányuló erőfeszítéseikkel, akik arra jogosultak lennének, ha kérelmeznék az ellátást.
     
  • A munkanélküli ellátásként kifizetett korábbi keresetek aránya 50% és 90% között mozog. 15 tagállamban az összeg idővel csökken. 2023 óta több ország felgyorsította ezt a csökkenést. A kifizetett összegek felső határa a tagállamok csaknem felében a nemzeti átlagbér 60%-a alatt van. A minimumjövedelem esetében 15 tagállamban, a munkanélküli ellátás esetében pedig 8 tagállamban alkalmaznak automatikus indexálást.
     
  • A minimumjövedelem és a munkanélküli ellátás iránti kérelmek legalább 10%-át szinte valamennyi azonosított rendszerben elutasították, általában azért, mert a kérelmező nem felelt meg a vagyoni vagy jövedelmi követelményeknek, vagy nem rendelkezett megfelelő dokumentációval.
     
  • A minimumjövedelem és – gyakrabban – a munkanélküli ellátás három tagállam kivételével általában online kérelmezhető. Míg a személyes kérelmezés lehetőségei általában továbbra is rendelkezésre állnak, olyan példákat is azonosítottak, ahol egyes lépések kizárólag digitálisan történnek.
     
  • A digitális kérelmezés kihívást jelent, különösen az idősebbek, a fogyatékkal élők, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők vagy az alacsony jövedelműek, a hajléktalanok vagy a rossz internetes lefedettségű vidéki területeken élők számára.
     
  • Az aktivitási követelmények nem teljesítése – például a képzésen való részvétel elmaradása – miatti szankciókat jellemzően évente az ellátásban részesülők 1–6%-ára szabják ki.
     
  • Az egyedülálló felnőttek, a nők és a külföldiek felülreprezentáltak a minimumjövedelemben részesülők között. A munkanélküli ellátásban részesülők gyakrabban állampolgárok és férfiak, de az elmúlt évtizedben több tagállamban a nők kerültek többségbe. Egyes országokban egyidejűleg nőtt az ellátásban való részesülés időtartama és csökkent a támogatottak száma.
     

Szakpolitikai iránymutatások

  • Az alapvető életszínvonal biztosítása, valamint a társadalmi befogadás és a foglalkoztatási kilátások javítása érdekében a szociális védelemnek túl kell terjednie a puszta túlélés biztosításán. Ennek eléréséhez és az eltérő igények kielégítéséhez kulcsfontosságú a támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása.
     
  • A jövedelem megfelelőségének erodálódása automatikus indexálással megelőzhető, különösen azon minimumjövedelem-rendszerek esetében, amelyektől az emberek hosszabb ideig függenek.  Ez fontos a nemek közötti egyenlőség szempontjából, mivel a nők felülreprezentáltak a támogatottak között. Az indexálásnak követnie kell a hirtelen inflációs változásokat, és figyelembe kell vennie, hogy az alacsony jövedelmű háztartások által tapasztalt infláció meghaladhatja az általános fogyasztói árindexeket.
     
  • Az összetett ellátási rendszerek jelentős beruházásokat igényelnek az információszolgáltatás terén, és növelik az elutasításokat és a kihasználatlanságot. Ez orvosolható az elutasítások okainak vizsgálatával és a lefedettség bővítésével, megkönnyítve a jogosultsági kritériumok megértését és automatizálását.
     
  • A digitális kérelmezés javíthatja az ellátáshoz való hozzáférést, de egyenlőtlenségeket teremthet, és csökkentheti a személyes lehetőségeket a támogatási szükségletek azonosítása érdekében. Ennek ellensúlyozására meg kell vizsgálni a kérelmezők digitális bevonásának innovatív módjait, és a digitalizációnak köszönhetően felszabaduló forrásokat a digitálisan kirekesztett csoportok hozzáférésének javítására lehet felhasználni.
     
  • A munka megkezdése előtt a munkanélküli ellátásra való jogosultság „kihasználására” irányuló ösztönzőket csökkenteni kell a rugalmasság növelésével, például annak biztosításával, hogy a munkanélküli ellátás fennmaradó összegét a későbbi munkanélküli időszakokra fenn lehessen tartani.

The report contains the following lists of tables and figures.

List of tables

  • Table 1: Longer-term (higher-tier) unemployment benefits for older people
  • Table 2: Minimum income non-take-up estimates, EU
  • Table 3: Higher-tier unemployment benefits: replacement rates, decreases over time, and caps, 2024
  • Table 4: Member States with automatic indexation of unemployment and minimum income benefits, by indexation basis, 2024
  • Table 5: Rejection of benefit applications, 2022
  • Table 6: Sanctions imposed on benefit recipients for not adhering to activation measures, 2022
  • Table 7: Higher-tier unemployment benefit recipients (2012 and 2022), by gender and nationality, average per month in Member States for which administrative data were obtained, 2022
  • Table 8: Minimum income benefit recipients (2012 and 2022), by gender and nationality, average per month in Member States for which administrative data were obtained, 2022
     
  • Table A1: Higher-tier unemployment benefits, 2024
  • Table A2: Lower-tier unemployment benefits, 2024
  • Table A3: Minimum income benefits, 2024
  • Table A4: National correspondents who contributed to the report 
     

List of figures

  • Figure 1: At-risk-of-poverty rate before and after taxes and social transfers among people aged 16–64, 2022
  • Figure 2: Proportion of people aged 16–64 brought above the poverty threshold after taxes and benefits, by self-reported economic status, EU, 2022 (%)
  • Figure 3: Social protection benefit expenditure, EU, 2012–2021
  • Figure 4: Social protection expenditure, 2012–2019
  • Figure 5: Unemployed people not receiving benefits or assistance, 2022 (%)
  • Figure 6: At-risk-of-poverty households receiving various types of benefits, EU and Member States, 2022 (%)
  • Figure 7: Minimum contribution record for higher-tier unemployment benefits, EU Member States, 2024
  • Figure 8: Duration of receipt of higher-tier unemployment benefits (months), EU Member States, 2024
  • Figure 9: Difficulty making ends meet among social exclusion or unemployment benefit recipients, by explanatory variable, EU, 2022 (marginal effect)
  • Figure 10: Can benefit applications be fully completed online? 2024
  • Figure 11: Difficulties receiving online social benefits during the pandemic, EU (%)
Number of pages
94
Reference nº
EF24001
ISBN
978-92-897-2425-8
Catalogue nº
TJ-01-24-003-EN-N
DOI
10.2806/0704651
Permalink

Cite this publication

Disclaimer

When freely submitting your request, you are consenting Eurofound in handling your personal data to reply to you. Your request will be handled in accordance with the provisions of Regulation (EU) 2018/1725 of the European Parliament and of the Council of 23 October 2018 on the protection of natural persons with regard to the processing of personal data by the Union institutions, bodies, offices and agencies and on the free movement of such data. More information, please read the Data Protection Notice.