Ez a jelentés a munkaképes korú személyeknek folyósított munkanélküli ellátás és minimumjövedelem témáját tárgyalja. A kevés ideje foglalkoztatásban lévő vagy eddig nem foglalkoztatott személyek (főleg a fiatalok), az önfoglalkoztatók, az atipikus munkaszerződéssel foglalkoztatottak és a tartósan munkanélküliek gyakran nem jogosultak magasabb szintű munkanélküli ellátásra, illetve egyáltalán nem jogosultak munkanélküli ellátásra. Egyetlen olyan tagállam sincsen, ahol a minimumjövedelemre jogosultak több mint 80%-a részesül ilyen ellátásban. A nem elegendő jövedelem veszélyének kitett támogatottak közé tartoznak a magas lakhatási költségekkel jellemezhető területeken a szociális lakhatáshoz hozzá nem férők, a legutóbbi munkájukért alacsony fizetést kapott munkanélküliek, valamint a tartósan munkanélküliek. A jelentés vizsgálja továbbá a kérelmek elutasításának (gyakran a kérelmek mintegy 30%-át elutasítják), a kérelmezési folyamatok digitalizálásának (leggyakrabban a munkanélküli ellátások esetében), a gazdasági aktivitás követelményeinek (jellemzően az ellátásban részesülők 1–6%-át súlytják szankcióval évente az aktivitási követelmények be nem tartása miatt) és a szolgáltatási jogosultságoknak a tárgykörét.
Key messages
- A szociális ellátásoknak köszönhetően az EU-ban a felére csökkent a szegénység veszélyének kitett személyek száma; a 16–64 évesek körében 31%-ról 15,5%-ra csökkent az arány. A nők nagyobb mértékben függenek a minimumjövedelemtől, és bár a munkanélküli ellátásban részesülők gyakrabban férfiak, az elmúlt évtizedben legalább négy tagállamban a nők kerültek többségbe.
- Az EU-ban a munkanélküliek mintegy kétharmada nem kap ellátást, gyakran azért, mert az előírtnál rövidebb ideig álltak foglalkoztatásban, vagy mert az ellátásuk már lejárt. Az ellátás előtt a szegénység veszélyének kitettek több mint fele (54%) nem részesül olyan pénzügyi támogatásban, mint például a minimumjövedelem, a fogyatékossági támogatás vagy a munkanélküli ellátás.
- Egyetlen olyan tagállam sincsen, ahol a minimumjövedelemre jogosultak több mint 80%-a részesül ilyen ellátásban. Ezen túlmenően egyetlen tagállam sem nyújt visszamenőleges kompenzációt az ellátás igénybevételének elmulasztása esetén, és a kérelmek legalább 10%-át elutasítják, ami rávilágít az eredménytelenség és a hatékonytalanság problémájára.
- A minimumjövedelem és a munkanélküli ellátás megfelelősége az összeg, az egyéb pénzbeli és természetbeni jogosultságok és az emberek különböző szükségletei szerint változik. A nem elegendő jövedelem veszélyének kitett támogatottak közé tartoznak az egészségügyi problémákkal vagy fogyatékossággal élők, az egyedülálló szülők, a nagyobb háztartások, a magas lakhatási költségekkel szembesülők és a tartósan munkanélküliek.
- A minimumjövedelem és – gyakrabban – a munkanélküli ellátás három tagállam kivételével általában online kérelmezhető. Bár a digitális kérelmezés által javul a hozzáférés mértéke, egyúttal egyenlőtlenségek is kialakulhatnak azok között, akik ezt megtehetik, és akik ezt nem tehetik meg, továbbá csökkenhet a személyes támogatási lehetőségek száma.
Executive summary
A szociális védelem számos pénzbeli és természetbeni jogosultságot foglal magában. Ez a jelentés a munkaképes korú személyeknek folyósított munkanélküli ellátás és minimumjövedelem témáját tárgyalja. Ezek közé tartoznak az alacsonyabb szintű munkanélküli ellátások abban a 12 tagállamban, ahol vannak ilyenek, azon személyek számára, akiknek folyósított magasabb szintű támogatások megszűntek, vagy akik nem tudnak hozzáférni azokhoz. Ezek az ellátások ellensúlyozzák a munkanélküliség miatti jövedelemcsökkenést, és megakadályozzák, hogy a jövedelem egy bizonyos szint alá essen. A jelentés feltérképezi a lefedettségben mutatkozó hiányosságokat, valamint a kihasználatlanság és az elégtelenség problémáját, valamint azt, hogy ezek az ellátások hogyan kapcsolódnak a jogosultságokhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. A jelentés tárgyalja a digitális kérelmezési eljárásoknak, a kérelmek elutasításának, a támogatottakat a munkába állástól vagy képzéstől eltántorító pénzügyi ösztönzőknek, valamint a támogatottak jellemzőinek a témaköreit.
Szakpolitikai háttér
Az Európai Unióról szóló szerződés megerősíti a tagállamok elkötelezettségét az Európai Szociális Chartában meghatározott alapvető szociális jogok mellett, beleértve a szociális biztonság javítását, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelmet. A szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó 2021. évi cselekvési terv 2030-ig elérendő céljai között szerepel, hogy „[t]a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számát legalább 15 millióval csökkenteni kell”, és „a 20–64 éves népesség legalább 78%-ának foglalkoztatottnak kell lennie”. A munkavállalók és az önfoglalkoztatók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló 2019. évi tanácsi ajánlás szerint a tagállamoknak minden munkavállaló és önfoglalkoztató számára megfelelő szociális védelemhez való hozzáférést kellene biztosítani. Az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről szóló, 2023. évi ajánlás felszólítja a tagállamokat, hogy korszerűsítsék a minimumjövedelem-rendszereket. Az uniós szociális védelem és jóléti állam jövőjével foglalkozó 2021. évi magas szintű munkacsoport kiemeli a pénzbeli juttatások és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés közötti kapcsolatot, és a szociális beruházási megközelítés mellett érvel.
Főbb megállapítások
- A szociális ellátásoknak köszönhetően az EU-ban a felére, 31%-ról (adózás után és juttatások nélkül) 15,5%-ra (adózás és juttatások után) csökkent a szegénység veszélyének kitett, 16–64 éves korú személyek száma.
- Összességében a munkanélküliek mintegy kétharmada – 4 tagállamban a munkanélküliek kevesebb mint fele, 16 tagállamban pedig legalább háromnegyede – nem részesül ellátásban vagy támogatásban. A kevés ideje foglalkoztatásban lévő vagy eddig nem foglalkoztatott személyek (főleg a fiatalok), az önfoglalkoztatók, az atipikus munkaszerződéssel foglalkoztatottak és a tartósan munkanélküliek gyakran nem jogosultak magasabb szintű munkanélküli ellátásra, illetve egyáltalán nem jogosultak munkanélküli ellátásra.
- A magasabb szintű munkanélküli ellátások esetében az előírt járulékfizetési időszakok a hat tagállamban érvényben lévő legfeljebb hat hónaptól a három tagállamban érvényben lévő legfeljebb két évig terjednek. Az ellátás minimális időtartama két év járulékfizetést követően legfeljebb öt hónap (8 tagállamban) és legalább kilenc hónap (10 tagállamban) között mozog.
- A minimumjövedelem hiányával szembesülő csoportok közé tartoznak az alacsony jövedelmű vagy a jogosultsági küszöbértéket meghaladó vagyonnal rendelkező háztartások (megnőtt értékű otthonok), a külföldiek csoportjai (ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok, munkát kereső uniós polgárok) és a hajléktalanok.
- Egyetlen olyan tagállam sincsen, ahol a minimumjövedelemre jogosultak több mint 80%-a részesül ilyen ellátásban. Úgy tűnik, hogy a magasabb szintű munkanélküliségi rendszerek esetében a kihasználatlanság kevésbé súlyos szintű.
- A hatóságoknak a túlfizetések visszafogására irányuló proaktív megközelítése ellentétben áll az olyan, ellátásban nem részesülők azonosítására irányuló erőfeszítéseikkel, akik arra jogosultak lennének, ha kérelmeznék az ellátást.
- A munkanélküli ellátásként kifizetett korábbi keresetek aránya 50% és 90% között mozog. 15 tagállamban az összeg idővel csökken. 2023 óta több ország felgyorsította ezt a csökkenést. A kifizetett összegek felső határa a tagállamok csaknem felében a nemzeti átlagbér 60%-a alatt van. A minimumjövedelem esetében 15 tagállamban, a munkanélküli ellátás esetében pedig 8 tagállamban alkalmaznak automatikus indexálást.
- A minimumjövedelem és a munkanélküli ellátás iránti kérelmek legalább 10%-át szinte valamennyi azonosított rendszerben elutasították, általában azért, mert a kérelmező nem felelt meg a vagyoni vagy jövedelmi követelményeknek, vagy nem rendelkezett megfelelő dokumentációval.
- A minimumjövedelem és – gyakrabban – a munkanélküli ellátás három tagállam kivételével általában online kérelmezhető. Míg a személyes kérelmezés lehetőségei általában továbbra is rendelkezésre állnak, olyan példákat is azonosítottak, ahol egyes lépések kizárólag digitálisan történnek.
- A digitális kérelmezés kihívást jelent, különösen az idősebbek, a fogyatékkal élők, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők vagy az alacsony jövedelműek, a hajléktalanok vagy a rossz internetes lefedettségű vidéki területeken élők számára.
- Az aktivitási követelmények nem teljesítése – például a képzésen való részvétel elmaradása – miatti szankciókat jellemzően évente az ellátásban részesülők 1–6%-ára szabják ki.
- Az egyedülálló felnőttek, a nők és a külföldiek felülreprezentáltak a minimumjövedelemben részesülők között. A munkanélküli ellátásban részesülők gyakrabban állampolgárok és férfiak, de az elmúlt évtizedben több tagállamban a nők kerültek többségbe. Egyes országokban egyidejűleg nőtt az ellátásban való részesülés időtartama és csökkent a támogatottak száma.
Szakpolitikai iránymutatások
- Az alapvető életszínvonal biztosítása, valamint a társadalmi befogadás és a foglalkoztatási kilátások javítása érdekében a szociális védelemnek túl kell terjednie a puszta túlélés biztosításán. Ennek eléréséhez és az eltérő igények kielégítéséhez kulcsfontosságú a támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása.
- A jövedelem megfelelőségének erodálódása automatikus indexálással megelőzhető, különösen azon minimumjövedelem-rendszerek esetében, amelyektől az emberek hosszabb ideig függenek. Ez fontos a nemek közötti egyenlőség szempontjából, mivel a nők felülreprezentáltak a támogatottak között. Az indexálásnak követnie kell a hirtelen inflációs változásokat, és figyelembe kell vennie, hogy az alacsony jövedelmű háztartások által tapasztalt infláció meghaladhatja az általános fogyasztói árindexeket.
- Az összetett ellátási rendszerek jelentős beruházásokat igényelnek az információszolgáltatás terén, és növelik az elutasításokat és a kihasználatlanságot. Ez orvosolható az elutasítások okainak vizsgálatával és a lefedettség bővítésével, megkönnyítve a jogosultsági kritériumok megértését és automatizálását.
- A digitális kérelmezés javíthatja az ellátáshoz való hozzáférést, de egyenlőtlenségeket teremthet, és csökkentheti a személyes lehetőségeket a támogatási szükségletek azonosítása érdekében. Ennek ellensúlyozására meg kell vizsgálni a kérelmezők digitális bevonásának innovatív módjait, és a digitalizációnak köszönhetően felszabaduló forrásokat a digitálisan kirekesztett csoportok hozzáférésének javítására lehet felhasználni.
- A munka megkezdése előtt a munkanélküli ellátásra való jogosultság „kihasználására” irányuló ösztönzőket csökkenteni kell a rugalmasság növelésével, például annak biztosításával, hogy a munkanélküli ellátás fennmaradó összegét a későbbi munkanélküli időszakokra fenn lehessen tartani.
The report contains the following lists of tables and figures.
List of tables
- Table 1: Longer-term (higher-tier) unemployment benefits for older people
- Table 2: Minimum income non-take-up estimates, EU
- Table 3: Higher-tier unemployment benefits: replacement rates, decreases over time, and caps, 2024
- Table 4: Member States with automatic indexation of unemployment and minimum income benefits, by indexation basis, 2024
- Table 5: Rejection of benefit applications, 2022
- Table 6: Sanctions imposed on benefit recipients for not adhering to activation measures, 2022
- Table 7: Higher-tier unemployment benefit recipients (2012 and 2022), by gender and nationality, average per month in Member States for which administrative data were obtained, 2022
- Table 8: Minimum income benefit recipients (2012 and 2022), by gender and nationality, average per month in Member States for which administrative data were obtained, 2022
- Table A1: Higher-tier unemployment benefits, 2024
- Table A2: Lower-tier unemployment benefits, 2024
- Table A3: Minimum income benefits, 2024
- Table A4: National correspondents who contributed to the report
List of figures
- Figure 1: At-risk-of-poverty rate before and after taxes and social transfers among people aged 16–64, 2022
- Figure 2: Proportion of people aged 16–64 brought above the poverty threshold after taxes and benefits, by self-reported economic status, EU, 2022 (%)
- Figure 3: Social protection benefit expenditure, EU, 2012–2021
- Figure 4: Social protection expenditure, 2012–2019
- Figure 5: Unemployed people not receiving benefits or assistance, 2022 (%)
- Figure 6: At-risk-of-poverty households receiving various types of benefits, EU and Member States, 2022 (%)
- Figure 7: Minimum contribution record for higher-tier unemployment benefits, EU Member States, 2024
- Figure 8: Duration of receipt of higher-tier unemployment benefits (months), EU Member States, 2024
- Figure 9: Difficulty making ends meet among social exclusion or unemployment benefit recipients, by explanatory variable, EU, 2022 (marginal effect)
- Figure 10: Can benefit applications be fully completed online? 2024
- Figure 11: Difficulties receiving online social benefits during the pandemic, EU (%)
- Number of pages
-
94
- Reference nº
-
EF24001
- ISBN
-
978-92-897-2425-8
- Catalogue nº
-
TJ-01-24-003-EN-N
- DOI
-
10.2806/0704651
- Permalink