A „minimálbér” fogalma a munkáltató által a munkavállalónak fizetendő legalacsonyabb mértékre vonatkozó különböző jogi korlátozásokra utal. A kötelező minimálbérről jogszabály rendelkezik. A közösen elfogadott minimumot a szakszervezet és a munkáltató között létrejött kollektív szerződés rögzíti.
A legtöbb uniós tagállamban van minimálbér, igaz, mértéke, kiigazítási mechanizmusa és hatálya változó. Ausztriában, Dániában, Finnországban, Olaszországban és Svédországban kollektív szerződés határozza meg a minimálbért, Cipruson jogszabály rögzíti a különböző foglalkozási ágakban alkalmazandó mértékét.
Az Unió intézményei közös nyilatkozatban jelentették be 2017 novemberében a szociális jogok európai pillérét, amely az EU-nak a munkavállalókat megillető méltányos bér iránti elkötelezettségét rögzíti. Ez, többek között, azt jelenti, hogy a munkavállalóknak megfelelő bért kell kapniuk, amelyből el tudják tartani önmagukat és a családjukat, meg kell védeni az alacsonyan képzettek és a fiatal munkavállalók képességét, hogy munkát találjanak, továbbá anyagilag vonzóvá kell tenni a munkavégzést.
Az új Európai Bizottság, amely 2019 decemberében kezdte meg működését, megismételte ezt a kötelezettségvállalást és reformkezdeményezést vett napirendre az európai uniós munkabérről. A Bizottság erős szociális Európára vonatkozó terve a szociális pillér megvalósításához vezető utat készíti elő. 2020. október 28-án a Bizottság megfelelő minimálbérről szóló EU-s irányelvre vonatkozó javaslatot nyújtott be a szociális partnerekkel februárban és júniusban folytatott két tárgyalássorozatot követően. A cél, hogy 2024-re minden uniós munkavállaló méltányos és megfelelő munkabért kapjon, függetlenül attól, hogy hol él.
Az Eurofound minimálbérekkel kapcsolatos munkája összekapcsolódik a Bizottságnak a 2019 és 2024 közötti időszakban az emberek érdekét szolgáló gazdaságra vonatkozó prioritásával.
· A nők szinte minden tagállamban felülreprezentáltak a minimálbért keresők között, a minimálbért keresők meghatározásától függetlenül.
· Az Európai Unióban minden tizedik személy minimálbér körüli összeget keresett (+/- 10% eltéréssel) 2017-ben.
· 2019-ben az EU sok tagállamában tárgyaltak a minimálbérek további, jelentős mértékű, 2020 utáni emeléséről, részben egy relatív célhoz viszonyítva, részben pedig abszolút értelemben.
· Az évezred kezdete óta a törvényben előírt minimálbérek – más munkavállalók béréhez viszonyítva (ha a törvényben előírt minimálbért az összes munkavállaló bérének mediánjához hasonlítjuk) – igazságosabbak lettek.
· Az emelkedő tendencia ellenére a minimálbér az országok többségében nem éri el a bérek mediánjának 60%-át, sőt, helyenként még az 50%-át sem. Ez különösen igaz a közép- és kelet-európai tagállamokra, amelyek az évezred elején nagyon alacsony relatív szintről indultak, és a minimálbérre vonatkozó rendeleteikben továbbra is az 50% körüli vagy az alatti céloknál tartanak.
· Összességében, 10 minimálbéres munkavállaló közül 7 jelezte, hogy a megélhetéssel legalább valamilyen szinten nehézségei vannak, míg a többi munkavállaló esetében 10-ből kevesebb mint 5 jelezte ugyanezt; azonban ezek a számok országonként jelentős eltérést mutatnak. Dániában, Finnországban, Németországban és Svédországban például a minimálbért kereső munkavállalók kevesebb mint 10%-a találja nehéznek vagy nagyon nehéznek a megélhetést; ezzel szemben Bulgáriában, Horvátországban és Cipruson ez az arány 50–60% közötti, Görögországban pedig eléri a 80%-ot.
· A kormányok szerte Európában jövedelemstabilizációs intézkedéseket hoztak azok számára, akiket érintett a COVID19 okozta válság. A minimálbérnek ebben a szakpolitikai mixben az lehet a szerepe, hogy stabilizálja a jövedelmeket és ellensúlyozza a recesszióhoz vagy gazdasági válsághoz vezető negatív spirált.
· Az Eurofound EU PolicyWatch adatbázisa is azt jelzi, hogy a kormányok gyakran hivatkoztak a jogszabályban rögzített minimálbérre a jövedelemtámogatási juttatások alsó és felső küszöbértének meghatározásakor, például a csökkentett munkaidőben dolgozók esetében.
· Különösen azokat az ágazatokat érintette súlyosan a COVID19-világjárvány, ahol a minimálbéren foglalkoztatottak aránya magasabb: a mezőgazdaságot (ahol 15% a minimálbéren foglalkoztatottak és 20% az egyéb mezőgazdasági munkát végzők aránya), a kiskereskedelmet (13%) és a takarítási és segítő szolgáltatásokat (25%), amelyek a szociális távolságtartás és a lezárások időszakában a társadalom működőképességét biztosítják.
· Egyéb ágazatok, ahol a minimálbéren foglalkoztatottak aránya magasabb, a szállodaiparban és vendéglátásban dolgozók (16%), a művészeti tevékenységet végzők, a szórakoztatóiparban foglalkoztatottak, a szabadidős szolgáltatók, a háztartási munkát végzők (14%), illetve a személyi szolgáltatásokat nyújtók (16%) voltak azok között, akik megérezték a COVID19 kezdetekor azonnal bevezetett közegészségügyi intézkedések hatásait.
Most EU Member States have a national minimum wage. But its level, adjustment mechanisms and coverage vary.
Eurofound’s e-survey on Living, working and COVID-19 shows that nearly half of households are struggling to make ends meet.
Eurofound provides regular updates on pay in the EU, including an annual study on how minimum wage rates have developed across the EU (as well as Norway), reviewing how national governments and social partners engage in setting new rates. It also looks at the concept of a living wage, aimed at guaranteeing workers and their families a decent level of living and social participation in response to the inadequacy of income for many working households reliant on existing national minimum wage rates.
The annual review on minimum wages for 2024 summarises how minimum wage rates were set during 2023. Eurofound published a set of minimum wage country profiles in May 2024 which provide detailed background information on how minimum wages are set and regulated in the EU and Norway.
In an earlier study on pay in Europe in the 21st century, Eurofound explored the implications of a hypothetical scenario of a minimum wage coordinated at EU level and set at 60% of the median national wage.
COVID-19 is likely to impact the ongoing minimum wage debate, as many workers delivering essential services during the pandemic are at the bottom of the pay ladder, like workers in retail, food-supply chains or care roles. Others low-wage workers, like workers in the accommodation and food sector, or in leisure and entertainment services, were the first affected by unemployment during the pandemic. It will be important to see how minimum wages can contribute to the policy measures governments and social partners are applying to cushion the economic and social impacts. Eurofound’s e-survey on Living, working and COVID-19 shows that nearly half of households in the EU are struggling to makes ends meet. Minimum wages could play a policy role in stabilising incomes.
Most EU countries have a national minimum wage. A related but distinct concept is that of a living wage, which is a wage designed to secure a basic but acceptable standard of living for its earner (and, in some cases, household dependents). The living wage rate is based on a detailed, regularly updated costing of the basic services and goods required for such a standard of living and is intended in part to reflect the inadequacy of prevailing statutory minima for that end. Living wage campaigns are generally voluntary and rely on coalitions of interest groups, trade unions and employers working together. These campaigns can take on an advocacy role (Ireland) as well as an accreditation role (UK) where organisations are formally accredited as living wage employers. In line with the fair wage provisions set out in the European Pillar of Social Rights, Eurofound research aims to provide policymakers with a practical guide to the living wage concept.
Most EU Member States have a statutory national minimum wage in place, although its level, adjustment mechanisms and coverage vary. Austria, Denmark, Finland, Italy and Sweden have minimum wages set within collective agreements, while Cyprus has statutory rates for different occupations.
The EU institutions jointly proclaimed the European Pillar of Social Rights in November 2017, setting out the EU’s commitment to fair wages for workers. This includes ensuring adequate wages for workers to allow them and their families to have a decent standard of living, safeguarding the ability of the low-skilled and young workers to find employment, while also making work financially attractive.
The European Commission of 2019–2024 put a reform initiative for an EU minimum wage on the agenda. The Commission’s vision for a strong social Europe prepared the way for an Action Plan to implement the Social Pillar. On 28 October 2020, the Commission put forward a proposal for an EU Directive on adequate minimum wages. This was followed by a political agreement between the European Parliament and the Member States on 7 June 2022. The Minimum Wages Directive was adopted in October 2022. It aims to improve standards of living with a view to achieving upward convergence and reducing in-work poverty, wage inequalities, and the gender pay gap. By November 2024, Member States have to transpose the directive into national law, and ensure that statutory minimum wages are adequate.
Eurofound’s work on minimum wages links in with the Commission’s 2019–2024 priority on an economy that works for people.
Az Eurofound rendszeres naprakész tájékoztatást ad az uniós bérekről; a tájékoztatás része egy, az európai uniós (továbbá a norvég és az egyesült királyságbeli) minimálbérek alakulásáról készített éves tanulmány, amely ismerteti, miként határozzák meg a nemzeti kormányok és a szociális partnerek az új mértékeket. Vizsgálja a létminimum koncepcióját is, amelynek célja, hogy – reagálva sok, a jelenlegi kötelező minimálbérből élő dolgozó család elégtelen jövedelmére – garantálja a munkavállalók és családjuk tisztes megélhetését és társadalmi részvételét.
A 2021-ben érvényes minimálbérek éves áttekintése összefoglalja, miként határozták meg a minimálbéreket 2020-ban – a COVID19 okozta világjárvánnyal jellemezhető évben. Áttekinti a nemzeti döntéshozók előtt álló nehézségeket és azt, hogy milyen módon reagáltak a világjárvány gazdasági és szociális következményei jelentette kihívásokra a minimálbérrel kapcsolatos döntések meghozatala során. Feltérképezi, hogy milyen mértékben hivatkoztak a minimálbérre a Covid19-cel kapcsolatos támogatási intézkedések során. Tárgyalja az Unió megfelelő minimálbérekre irányuló kezdeményezésével kapcsolatban elért előrehaladást és feltérképezi az uniós szintű szociális partnerek és nemzeti döntéshozók reakcióit.
A 21. századi európai bérekről készült korábbi tanulmányban az Eurofound feltárta egy EU-szinten koordinált minimálbér lehetőségének következményeit.
A COVID19 valószínűleg befolyásolja a minimálbérről folytatott folyamatos vitát, mivel sok, a világjárvány alatt alapvető szolgáltatást nyújtó munkavállaló, például a kiskereskedelemben, az élelmiszer-ellátási láncban dolgozók, illetve a gondozói szolgáltatást végzők a fizetési rangsor végén áll(nak). A munkanélküliség először más alacsony keresetűeket, például a szálloda-, az élelmiszer- és a szórakoztóiparban dolgozókat, illetve a szabadidős szolgáltatásokat nyújtó munkavállalókat érintette. Mivel nő a munkanélküliség, fontos megvizsgálni, hogyan járulhat hozzá a minimálbér ahhoz a szakpolitikai mixhez, amelyet a kormányok és a szociális partnerek jelenleg a gazdasági és társadalmi hatások tompítására alkalmaznak. Az Eurofound „Élet, munka és a COVID19 ” című e-felmérése azt mutatja, hogy a háztartások csaknem fele már most alig tud megélni. A minimálbér szakpolitikai szerepet játszhat a jövedelmek stabilizálásában.
A legtöbb EU tagállamban törvény írja elő a minimálbért. Egy kapcsolódó, de külön fogalom a „létminimum” fogalma. A létminimum célja, hogy alapvető, de elfogadható színvonalú megélhetést biztosítson a munkavállalóknak (és, bizonyos esetekben, a háztartásukban élő eltartottaknak is). A létminimum a megélhetésnek ehhez a színvonalához szükséges alapvető szolgáltatásokra és élelmiszerekre vonatkozó részletes, rendszeresen frissített költségszámításra épül, részben pedig tükrözni szándékozik, hogy a jelenlegi törvényi minimumok ehhez elégtelenek. A létminimummal kapcsolatos kampányok általában önkéntesek, és az együtt dolgozó érdekcsoportok, szakszervezetek és munkáltatók szövetségére épülnek. Ezeknek a kampányoknak lehet érdekképviseleti szerepük (Írország) és akkreditációs szerepük (Egyesült Királyság), ahol a szervezeteket hivatalosan létbiztonságot biztosító munkáltatókként ismerik el. A szociális pillérben a méltányos bérről megfogalmazott rendelkezésekkel összhangban az Eurofound kutatási célja, hogy gyakorlati útmutatással szolgáljon a szakpolitikusoknak a létminimum fogalmához.
Az Európai Parlament és a Bizottság kérésére az Eurofound az uniós minimálbér 2021 és 2023 közötti változásairól kísérleti programot hajt végre. További információk az alábbi, „Folyamatban lévő munka” című részben találhatók.
